Épületeink
cím
P-ţa Jean Calvin nr. 2 Tel: 0261-710 635, Fax: 710 635

 

Ebben a nagy izgalomban és készülődésben, az Úr üzenetét rendszeresen hallgatva kérdések fogalmazódtak meg bennem: Mi a reformáció és mit jelent az számunkra? Hogyan kell élnie egy református embernek napjainkban? Vonzó-e a fiatalság számára az egyház és mindaz, amit képvisel? Isten igéje mennyiben határozza meg az életünket? Egyáltalán: meg tudunk-e felelni mindazoknak a követelményeknek, amelyeket reformátor őseink állítottak elénk? Nehéz kérdések ezek, amelyekre nehéz egyértelmű választ adni – gondoltam először. Aztán rájöttem, hogy az első kérdésre választ találva minden nagyon egyszerűvé és egyértelművé válik.
Mi a reformáció tehát? Annak idején diákként a következő meghatározást tanultuk meg: a reformáció nem egyéb, mint egy vallásos köntösbe bújtatott antifeudális mozgalom. Mások szerint a reformáció a római katolikus egyház megújítását célzó törekvés volt, amely kudarcba fulladt és elvezetett az egyházból való kiváláshoz. Megint mások úgy vélekedtek, hogy a reformáció egy olyan fegyver volt, amellyel sikerült Róma hatalmát megingatni a világ felett. Vagy azt is mondhatjuk, hogy egy olyan vallási mozgalom, amely megváltoztatta Európa és a világ történelmét, vallási rendszerét, társadalomszerkezetét, művészetét és kultúráját, az emberek mindennapi életét, egyszóval: a világot.
Mindez nagyon szépen hangzik, azonban mindegyikkel van egy alapvető probléma: egyik meghatározás sem beszél a reformáció lényegéről. Luther Márton, Zwingli Ulrich, Kálvin János és követőik csupán egy dolgot szerettek volna: az embert visszatéríteni Istenhez. Mert „az igaz ember hitből él”. Mi is gyakran emberi dolgainkban keressük a megváltó erőt. Reformátoraink abban voltak igazán nagyok, hogy felismerték: az emberek elfordultak Istentől és nem Tőle, hanem az egyháztól várják a szabadulást. Pedig a kegyelem Istennél van, a bűnöket megbocsátani ember nem képes. Sőt, az ember önmagában semmi jóra sem képes, szívének gondolatai kezdettől fogva gonoszak. A XVI. században még ható reneszánsz és humanizmus azt hirdette, hogy a világ közepe maga az ember, semmiképpen sem Isten. Ezzel a nézettel fordulnak szembe a reformátorok és hirdetik meg a való világot, melynek középpontjában Isten található. Isten, akihez vissza- és oda kell fordulni, akitől minden jót és rosszat el kell tudni fogadni, akinek kegyelme és szeretete nélkül nem is létezhetnénk, akiről elődeink megfeledkeztek és talán mi sem vagyunk ezzel másként napjainkban. A reformáció mindenki számára az anyanyelvén szól énekében, igehirdetésében és bibliafordításaiban, hogy az Isten szeretetét, közelségét, kegyelmét és adományait többé ne sajátíthassák ki maguknak a hatalmasok, hanem minden egyszerű ember számára tapasztalható realitás legyen.
Napjaink ifjúsága sajnos eltévedni látszik a modern világ útvesztőjében. Sokan keresnek valamit, amiben hihetnének és találják meg azokat a szokásokat, testi gyönyöröket, könnyebb és keményebb drogokat és könnyelmű életvitelt, amelyekről már rég bebizonyosodott, hogy nem nyújtanak semmilyen megoldást, nem felelnek kérdéseinkre. Jó érzés látni ebben a korban, amikor sajnos nem divat keresztyénnek lenni, amikor a felebaráti szeretet csak hangzatos szólam, amikor az erkölcsi szabályok csak azért vannak, hogy legyen mit megkerülni, hogy vannak olyan fiatalok, akik Reformáció emlékünnepén mernek és tudnak beszélni arról, hogy mit jelent számukra Isten, a 95 tétel, a reformáció és minden egyéb, ami hitéletükhöz kötődik. Bennük van reménységünk, hogy a jövő generációi számára is lesznek olyanok, akik a jó hírt megvigyék: hogy Isten itt van köztünk, hogy szeret minket, hogy kegyelme mindenkire kiárad, aki hisz Őbenne, hogy világunk és életünk nem véges, csupán felvezetése a végtelennek, hogy van értelme a szeretetnek, a békének, hogy mindnyájan egyek vagyunk az Úr szemében, leborulva lábai elé.

Ezek a fiatalok, akiket dicséret illet, az általuk felvállalt lelkület nekünk, tanároknak is erőt ad a további munkához, hiszen látjuk, hogy pedagógiai munkánk nem volt hiábavaló. Reformáció emlékünnepének üzenete ez: Isten velünk van és végig velünk akar lenni, hát fogadjuk el Őt. Ha ez megvalósul, bátran nézhetünk jövőnk elé, és a végén együtt mondhatjuk: SOLI DEO GLORIA.

Póti Eduard történelem tanár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ugras a tetejéreUgrás a tetejére

Copyright © 2009 Szatmárnémeti Református Gimnázium - Az oldalt készítette Elek Kinga

Országos vallásolimpia

Înscrierea în învăţământul primar 2017 (Előkészítő osztály 2017)

 

 

Nagyjaink